NAGY BANDÓ ANDRÁS AJÁNLÓJA

Kéziratként olvastam, immár kész irattá lett ez a. mi is? Ja, könyv, persze, és mégsem az. Tankönyv, és dehogy az! Beszélgetőkönyv? Nézni való könyv? Borítók közé szorult megfigyeléscsokor? Okító szakirodalom? De ha az, akkor miről is? Mindenről, amit tulajdonképpen tudunk, és mégsem vesszük észre az életben mindazt, amit tudunk, amit Szabó László tud, amit vele együtt tudunk mi is, mindannyian, és mégis… hogy is mondjam? Szokásos emberi tulajdonság: kétszer akarunk ugyanabba a folyóba lépni. Ha kaptunk egy pofont, odatartjuk az arcunkat, hogy még egyet kérünk, és ha az is megvolt, akkor a másik oldalra is, hogy egyensúlyban maradhassunk. Nem könnyű könyv, és ez egyszer mégis azt mondom, cipelje magával a kedves Olvasó, és ha nehéznek érzi a könyvben egybegyűlt szellemi halmazt, akkor gondoljon Nagy Lászlóra, igen jeles költőnkre, aki egyszerű választ adott arra a politikai nyomásként is értelmezhető kérésre, fölszólításra, hogy írjon egyszerűbben, hogy értsék a népek is: „Tanuljanak a népek!” Igen, ha valaki számára nehéz ez a könyv, nem Szabó Laci bűne. Itt a lehetőség, ez a tömény könyv, melyhez az ész jut kísérőként. Ahogy az Illés énekelte egykor: „Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz…” Vagy akár: „Láss, láss, ne csak nézz!” Laci gondolkodtat és láttat, a többi az Olvasó dolga.

Nagy Bandó András

vissza az ajánlók oldalára

vissza a kezdőoldalra